Azóta sem igazán gyurmáztam.. valahogy most tényleg nem megy, közben azon gondolkodtam, hogy nem sok érdemit szoktam ide írni magamról, inkább csak a képekre koncentrálok. Pedig nagyon szívesen olvaslak titeket, blogokat, ki merre jár, ki hogy érez, ki mit gondol, de majd igyekszem én is kicsit többet...
Időközben váratlanul ki kellett húzni a fogamat, ami elég nagy trauma volt számomra, ám ennek hatására, leültem tollal és füzettel, és írogattam néhány sort saját szórakoztatásomra :) született egy irodalmi szabályoktól mentes szabadstílusú versike.. engedelmetekkel itt publikálnám :D
Stomatológia
Széles mosollyal lépek be fotocellás ajtaján
Szentkirályi, a szívem nagyot dobban
ifjú dokik hangja hallatán
Égő ínyem lángra lobban
Érzem a gyógyulást hamarosan vége,
Minden a megszokott
Vetődöm is a fogorvosi székbe
Keserédes hyperol undorító oldat
Ám „sajnos rossz hírem van”
Hangzik a tő mondat
Bágyadtan fonnyadok picikére össze
Pedig jól indult a nap
Miért kell menni tönkre?
Vertikális törés, ez itt ami kóros
Gyakornokok hada gyűl.
Így legyél fogorvos!
Leküld az elsőre, emeletnyi remegés
Nem vígasztal, csak csitít
Nekies, csak Vés és VÉS!
Fejem a támlába ritmikusan verődik
Kalapácsnak dallamára
Menny kapuja tágra nyit
Nyugtathatna pár jó szóval,
nekilát hogy megkínoz
gonosz asszony az éles fogóval
van még eszköz, vajh mit hoz??
Nagy reccsenés vér tenger
A műtőfelületet könny lepi el.
Gézből bucit töm a szájba
készen is vagyunk!!
Elégülten konstatálja
Mit mondhatnék…Köszönöm??
Sokk trauma
Volt nagy öröm
Nagy az űr, csak alvadt ömleny
emlékképed őrzi a röntgen
Nem kell már csak lelki béke
Bal fent hatos emlékére!